Ígéretemhez híven folytatom tervezési mintákat bemutató cikksorozatomat.

Az egyik legalapvetőbb és valószínűleg leggyakrabban használt minta az egyke minta. A neve is mutatja legfőbb jellemvonását: az adott osztályból egyetlen példány jön létre az alkalmazás futása során.
Erre akkor van szükség, ha az adott objektumból felesleges, sőt zavaró lenne több példányt létrehozni; jó példa erre a hibanaplózó vagy teszem azt az XML-feldolgozó osztály.
 
A cél tehát egy olyan módszer bevezetése, amely garantálja, hogy mindössze egy objektumot lehet létrehozni az osztályból.
Az első, szembeötlő nehézség az, hogy az osztály konstruktorát bárki meg tudja hívni - ezt kell megakadályozzuk.
A megoldás a konstruktor elrejtése - tegyük priváttá, és ezzel megakadályozzuk a közvetlen példányosítást. Azonban valahogy biztosítanunk kell az osztály példányosítását, hiszen különben mindössze egy használhatatlan osztályt kaptunk.
Ezt a célt szolgálja az Instance() tagfüggvény, amely az egyetlen osztálypéldány létrehozásáért felelős.
Az osztály egyetlen példánya az első Instance() hívás során jön létre, az ezt követő hívások pedig ezt a példányt adják vissza.

Egy Singleton osztály (avagy Egyke) létrehozásának menete:
- rejtsük el a ctor-okat, a másoló ctor-t és az "operator =" -t (ezáltal lehetetlenné tesszük a közvetlen példányosítást)
- deklaráljuk az adattaghoz történő hozzáférését biztosító, static public metódust (általában Instance() névre hallagat)
- deklaráljuk az osztály példánymutatóját statikus privát adattagként (ez az adott osztályra egyetlen példányának címe)
- gondoskodjunk arról, hogy az első hozzáféréskor létrehozzuk az egyetlen osztálypéldányt, minden azt követő híváskor pedig a már létező objektumpoinetrt adjuk vissza

A szoftvertervezési minták négy közismert úttörője Erich Gamma, Richard Helm, Ralph Johnson és John Vlissides ( bővebben itt olvashatunk róluk:http://hillside.net/patterns/DPBook/GOF.html)

Tudtommal az első könyvet nekik köszönhetjük a témában, bár valószínűleg nem ők találták fel a spanyolviaszt. Számos fejlesztő szembesült már ugyanazzal a problémával, illetve feladattal, és valószínűleg sokan azonos, vagy csak apró részleteiben eltérő megoldásokra jutottak. Ezeket nevezzük mintának, ugyanis egy ismétlődő, jellemző problémakörre jelentenek szabványos megoldást.
A mintákat tehát a könyv megjelenése előtt is használták a fejlesztők, viszont senki sem foglalta össze - legfeljebb céges dokumentáció formájában keringett egy zárt közösségen belül.
Az említett négy úriember azonban vette a fáradtságot, és írt egy könyvet: egy klasszikus, mondhatni alapmű, amely nem hiányozhat egyetlen - magára valamit is adó -, programozó könyvtárából sem.

A "Tervezési minták" (Design Patterns) című könyvről van szó, amely három nagy csoportba szervezi a programtervezési tervmintákat:

A következőkben a szoftverfejlesztésben alkalmazott alap-mintákat tárgyaljuk.
A cikkben taglalt fogalmak az objektum-orientált világ alapkövei, amelyek nélkül nem lehet megvalósítani az összetettebb mintákat.

Öröklődés, asszociáció, aggregáció, kompozíció  
Az osztályok közötti kód-újrafelhasználás módozatai (szülő-gyermek kapcsolat vagy hivatkozás, tartalmazás).

Az általánosítás a hasonló tulajdonságokkal rendelkező osztályok közötti kapcsolatot írja le.

Az asszociáció az osztályok közötti függőséget fejezi ki. A képen egy irányítatlan asszociáció látható, amelynél mindkét osztály 'tud' a másikról. Az irányított asszociáció esetében csak az egyik fél ismeri a másik osztályt, amit nyíllal jelölünk.